5.rész Felismerés

~A sorsunkat nem mi irányítjuk, mindez csakis a véletlen műve. Évekkel ezelőtt nagyon csúnyán összevesztünk, utána évekig abban a tudatban éltünk, hogy elveszítettük egymást örökre. De úgy látszik az élet kegyes hozzánk és megjavíthatjuk az elkövetett hibánkat. Még ha nem is mehetünk vissza az időbe, hogy megváltoztassuk a múltat előttünk az esély, hogy jobbá tegyük a jövőt.~

~Abby~

Sokat töprengek Liam hiányán, talán túlságosan is. De nem jutok előrébb, még mindig ugyanott vagyok, mint egy órával ezelőtt. Persze azonnal a telefonomért akartam nyúlni, hogy felhívjam Geroge-ot, de azt éreztem nem fogok egyértelmű választ kapni  kérdéseimre. A sok-sok kérdőjel ami Liam-mel kapcsolatos, nem akar szertefoszlani. Persze nem tudom, mit vagyok úgy kiakadva, hisz nem szólhatok és nem is akarom megszabni, hogy ki énekelje el a dalaimat, vagyis George dalait. Csakhogy én írom őket tehát némi beleszólásom mégis lenne, bármelyik oldalról nézzük. De ami nem hagy nyugodni, hogy kíváncsivá tettek tudni akarok mindent. James show-ja után a reggeli híradó vette kezdetét, de mivel nem nagyon keltette fel az érdeklődésemet egy gombnyomással kizártam. Nem sokat kellett gondolkozzak a továbbiakról, a telefonom csörgése zökkentett ki gondolatmenetemből. A kijelzőre pillantva megláttam főnököm nevét és egyből kaptam a készülék után.

- Ms. Payne! Lenne egy feladat számára. - csak ne kelljen több dalt írnom. Már egyszer-egyszer átfutott az agyamon egy kis pihenőidő kérése, de talán túlságosan nagyra tartom ezt az embert. Félek, egy ilyen kérés után már nem tartana igényt a munkámra. Bár nem tudom, mitől vagyok ennyire berezelve, a szerződés kimondja, hogy 1 évig birtokolja dalaim X%-át, és ezalatt az év alatt minimum 24 dalt kell írjak, ami azért nem kevés. E mellé a sok dal mellé pedig jár valamennyi pihenőidő is ami ha nem is kompenzálná a munkaidőmet, de legalább nem kellene ennyire beletemetkeznem az írásba ha már szabadságot nem kapok.

- Igen, mit kellene csináljak? - félre tettem az én per pillanat feleslegesnek mondható kérdéseimet, hisz őt miért érdekelné az én magánéletem, és vele együtt a rajtam tetőző problémáim.

- Egy felkérésről lenne szó. Tudja, a dalai nagyon, hogy is mondjam, közismertek lettek. Persze ebbe az is szerepet játszik, hogy én személy szerint kinek adom oda a dalokat. De most nem ez a lényeg. Szóval, többen faggatóznak ön felől. Valamiért nagyon kíváncsivá teszi az embereket a dal, amit mi tagadás ön írt. - ó, nem gondoltam, hogy ennyien dicsérni fogják a tehetségemet és érdeklődést keltek majd az emberek felé. Persze jól esik mindez, de soha nem gondoltam bele egy ilyen helyzetbe.

- Ezt nagyon jó visszahallani, örülök. - senki nem tudná visszatartani és nem kimutatni azt ha boldog. Most én is a boldogság legvégsőbb örömeiben úszkálok és próbálom kiélvezni ameddig csak lehet, mert ha belegondolunk senki nem tudhatja, hogy mi fog történni a következő percekben tönkre vágva ezzel a mérhetetlen boldogságot amit fura kimondani, de George okozott.

- Én is megvagyok hatva, nem számoltam ezzel a hírnévvel amit ön váltott ki többekből. Ilyenkor csakis arra tudok gondolni, hogy jó döntést hoztam és ön is jó döntést hozott Ms. Payne, mikor mellém állt. - áh, szerintem túlzás a hírnév. Azért szerintem pár daltól nem leszek világhírű, bár ki tudja.- Visszatérve az okra amiért hívtam a One Direction menedzsere Paul, szeretne találkozni magával és megbeszélnének pár dolgot. Tudja, ez egy híres banda és nem akárkik írhatják a dalaikat. Szerintem Paul jó döntést hozott azzal, hogy most lehetőséget adott magának ezzel együtt pedig maga is jobban megismerhetné a világot. Tudja, ha ezen a találkozón minden jól menne akkor én most kijelenthetném, hogy a banda legújabb dalírójával beszélek telefonon. - a vérem szerintem másodpercek alatt fagyott meg és olvadhatott ki újra. Túlságosan is nagy meglepetésként ért a hír miszerint dalíró lehetnék. Nem ez az álmom, de hát...senki nem csinálhatja egyből azt amit szeretne. És ha még mélyebben akarok tapogatózni elkerülhetetlen lenne az, hogy találkozzak Liam-mel és megbeszéljünk mindent.

- Hát nem tudom mit is mondjak. Boldog vagyok, hogy tetszett a dal de nem hiszem, hogy a többiek annyira kíváncsiak lennének rám. - biggyesztettem le ajkamat és leültem a kanapéra.

- Pedig ez nem kérés, mennie kell és kész. - ellentmondást nem tűrő hangja kicsit megrémített.- És ha jól tudom nem is lenne annyira ismeretlen közegben.

~Liam~

A reggeli show után egy kis megvendégelésre vár mindenkit, de a gyomrom egyből felfordul mihelyst ránézek az ételre. Nagyon nincs étvágyam és ezt egy grimasz kíséretében ki is mutatom. A többiek rögtön lerohanják az ételes pultot, Niall-el az élen.

A nap folytatása már csak is a pihenésről fog szólni. Ha csak valami életbevágóan fontos dolog miatt nem rángatnak el minket otthonról. A mai nappal lezárult az Európai turné, úgyhogy a folytatáshoz irány Amerika. De majd csak egy-két nap múlva, addig is ki kell pihenjük magunkat. A fiúkkal szembeni kis székre vetem le magam és az ellen küzdök, hogy el ne aludjak. Szerintem senki nem szeretné ha az én horkolásomtól zengene az épület. Az evés után el kell menjünk Paul-hoz a turnéval kapcsolatos problémáinkról, élményeinkről, kéréseinkről beszámolni neki. Majd ha minden igaz "hihetetlenül szuper" ötletekkel fog minket ellátni, hogy kicsit könnyebb legyen a forgatókönyv. De amúgy mintha nem ismerne minket, ha azt mondja nem nyúlhatunk valamihez, mi azért is hozzápiszkálunk. Olyanok vagyunk mint a gyerekek, akiket már nagyon nehezen és csak fenyegetéssel lehet kordában tartani.

A fiúkra nézek akik szokásukhoz híven már megint hülyéskednek. Harry csipkelődik Niall-el, és a szőke fiú reakciója már megszokott. A kis kosárban lévő pogácsát kezdik egymásnak dobálni persze a kiabálás már a tetőfokára hág, így az egyik biztonsági őr megjelenik az ajtóban, majd kivezetteti Harry-t a szobából. Niall diadalittas mosolya engem is megnevettet.

- Akkor induljunk. - teszem a kezem Niall vállára követjük Harry-t és a biztonsági őrt. Miután kijutunk az épületből már vár ránk a kocsi. Mindenki beszáll, beindítják a motort és elkezdődik az út Paul felé. Harry durcásan ül mellettem, Niall pedig vigyorogva a másik oldalamon.

- Pedig nem is én kezdtem. - néz rám a göndörke kiskutyaszemekkel mint aki azt várná, hogy szidjam le a másikat viselkedéséért. De én csak szótlanul ülök köztük és arra várok, hogy elfelejtsék a bent történteket.

Au út felénél járunk és már megint tőlük hangos ez a kis tér. Közbevágok és felvetek egy témát amibe mindenki érdeklődéssel csatlakozik, így legalább nem unalommal telik az elkövetkezendő óra.

Megérkezünk, kiszállunk a kocsiból és Paul már az ajtóban vár minket.

- Sziasztok! Már vártalak titeket. - arrébb áll, hogy mindenki betudjon menni majd becsukja maga után az ajtót. Egy öleléssel üdvözöl bennünket.

- Harry, Niall, Liam. Jó újból látni a bandát, gyertek beljebb üljetek le. - a konyha felé mutat, elindulunk és helyet foglalunk a nagy ovális asztal körül.-Milyen volt Európa?-néz rám.

- Hangos. - mosolygok Paul-ra.

- Igen, de megdicsérlek titeket, mert szerencsére nem tőletek volt hangos a média. Persze egy-két botrány most is belefért, mint minden alkalommal, de nem szeretném ha a baromságaitok miatt folynátok ti még a csapból is. - szúrós tekintete mindent elárul. Mikor arra a döntésre jutottunk, hogy Louis-ra már nem tartunk számot, hogy képviselje a bandát Paul megkért, hogy figyeljek a fiúkra és mint az apjuk szóljak rájuk ha hülyeséget akarnak csinálni.

Meséltünk neki a koncertekről, a rajongókról és arról is, hogy mennyivel nehezebb ezzel a létszámmal színpadra állni. Persze megért minket és azon van, hogy segítsen, de ezen nem tud. Ötletei közé tartozott az is, hogy tartsunk meghallgatást ki lenne alkalmas bandatagnak. De ezt az ajánlatot egyből elvetettük.

- Fúk! - néz Harry-re és Niall-re, megtörve ezzel az előbbi beszélgetésünk témáját.- Ti mehettek nyugodtan pihenjétek ki magatokat és 2 nap múlva a reptéren találkozunk. Felhúzott szemöldökkel nézem ahogy a társaim elhagyják a házat. Paul vesz egy mély levegőt, félek nem olyat fogok hallani amilyet szeretnék.

- Mivel te vagy a legidősebb, így szeretném a te véleményedet kikérni, mielőtt cselekszem. - darálja a szöveget, úgy ömlenek a szavak a szájából, mintha hetek óta erre a beszélgetésre készülne.- Meg hát hármótok közül neked van hozzá a legtöbb közöd. - sóhaja, szinte víz hangzik a csendes légtérben. Szemeimmel követem tekintetét és próbálom kiolvasni belőle, hogy mire gondolhat, de rezzenéstelen arca titok számomra.- Rengetegen kíváncsiak a legújabb dalotok szerzőjére, köztük ti is. Nem szeretném ha a pletykák minden országot bejárnának, miszerint egy új taggal bővülne a csapat, és hogy belopja a rajongók szívébe magát, írt egy dalt nektek. - hát ez egy eléggé hihetetlen verzió, de hát a sajtó nem tud nyugton maradni, és ha még ilyen pocsék ötletekkel de akkor is elő kell rukkolni valamivel.- Szóval én utána jártam a szerzőnek, és több dalát is elolvastam. Tehetséges, ezért szeretném ha kicsit besegítene nektek amíg ki nem pihenitek magatokat és végül 3-an teljes magabiztossággal nem tudtok újra színpadra állni.. De, előtte muszáj volt jobban megismernem a lányt, és félek nem fogsz belemenni ha elmondom kiről is van szó. - értetlen fejemet szinte látom magam előtt. Már miért ne örülnék egy lánynak? - Szerintem hamar megtalálnátok a közös hangot már csak azért is mert rokonok vagytok. - Paul nagyon hamar túlakar lenni a beszélgetésen.. - Persze a többiek véleménye is számít, de mivel neked az unokatesód így mégse akartam egyedül dönteni, és ha már téged is megkérdezlek akkor kénytelen leszek később a fiúkat is bevonni. - nagyon kevés idő kell, hogy átgondoljam mondatait. Minél többször futom le ugyanazokat a köröket megvan az eredménye, hisz egyetlen egy lány név lebeg a szemem előtt, és mosolygásra is késztet. Ő pedig Abby, Abby Payne.

Halihó manócskák!

Remélem tetszett a kis videó, bár visszajelzéseket nem kaptam, ezért úgy veszem, hogy jó volt :D. Az előző részhez köszönöm szépen a kommentet!!!! Imádlak!!! Ééééés*-* most már 5 feliratkozóval büszkélkedhetek!! Nagyon hálás vagyok Elizabet-nek!! Köszönöm szépen! <3 Új rész! ami azt jelenti, hogy jó olvasást!!. 

Ahogy látjátok megváltozott a blog kinézete. Ezért szeretnék köszönetet mondani Bella Stewart-nak!! Remélem nektek is elnyerte a tetszéseteket ez design és a fejléc, kommentbe nyugodtan leírhatjátok a véleményeteket, nem harapok:D 

Bizakodok, hogy nem csak nekem telik ilyen gyorsan a szünet, élvezzétek ki ezt a kis megmaradt időt és pihenjetek sokat!! 

Várom a komikat*-* 

Puszi 

DoLil xx