3.rész Hiányok

~Sok mindent és sok mindenkit veszíthetünk el életünk során. Lehet az egy régi ismerős, rokon vagy barát. Én a legjobb barátaimat és egyben legjobb munkatársakat veszítettem el. De nem csak én, sajnos ezt a hiányt elég sokan tapasztaltuk meg. De egyszer mindenkit el kell engedni, ha nem is örökre, de egy időre biztos.~

~Liam~

Az öröm, amit a rajongók arcán látunk minden fellépéskor arra ösztönöz minket, hogy folytassuk azt amit egyszer elkezdtünk és ne adjuk fel. Napról napra egyre távolabb kerülünk a szeretteinktől és más-más országba mutatjuk be magunkat a közönségnek. Amikor elkezdtük nem gondolkoztunk a folytatáson vagy azon hogy mi lesz 3, 4, 5 év múlva. 2010-ben mindenki váltig állította, hogy nem fog kilépni a bandából és hogy még nagyon sokáig fogunk öten One Direction-ként országot járni és turnézni. Persze senki nem gondolta, hogy ezen az éven belül kettő taggal kevesebben fogják képviselni ezt a bandát.
Fáj kimondanom azt, hogy elég közel látom a banda sorsának a végét. Persze így hárman is mindent beleadunk és csakis a munkánkra koncentrálunk, de vannak dolgok amik megpróbálnak kizökkenteni minket a mindennapjainkból. Egyszer egyszer erősnek és letaszíthatatlannak érezzük magunkat, máskor pedig egymást próbáljuk felállítani a padlóról. Dalokat írunk, vagy éppen mások dalait énekeljük, mindig nagy sikert aratunk. A rajongókba tartani kell a lelket, nem szabad megengednünk magunknak, hogy azt higgyék cserben hagytuk őket. A nehezebb napokon a visszajelzések is adnak némi energiát a következő órákra.
A kocsira várunk, ami ha nem tévedek 5 perc múlva a kapunk előtt fog állni. Meghívást kaptunk James reggeli show-jába. A legújabb dalunkról fog kérdezgetni majd végezetül elénekeljük a rádió hallgatóinak. Szeretem az ilyen műsorokat, nem kínoznak minket halálra a kínos és megválaszolhatatlan kérdéseikkel, előre tudjuk a forgatókönyvet és nem lesznek meglepő fordulatok

Dudálnak. Harry ásítva áll fel a mellettem lévő fotelből, majd az ajtó felé megy, szinte észrevehetetlenül sétál el Niall mellett, aki az ajtónál támaszkodik a dalszöveggel a kezében. Mostanában nehezére esik megtanulni a szöveget. El van fáradva, ahogy mindenki. Kikészít ez az egész. Eleinte szórakozásnak tűnt, de most már elfáradtunk, nincs bennünk annyi energia mint régen, már nem érzem azt a nagy örömöt amit 2-3 éve éreztem minden alkalommal mikor felálltam a színpadra. Szépen lassan kezdjük mi is feladni, persze nem akarunk csalódást okozni senkinek, de néha kell a pihenés. Ki kell szellőztetnünk a fejünket és átgondolni az életünket és a sorsunkat, mert most egy csapat vagyunk. De vajon életünk végéig ezt akarjuk csinálni? Mi lesz ha megunjuk? Egy kívülálló azt látja, hogy járjuk a világot, mindennap máshol vagyunk és olyan emberekkel találkozunk akikre felnéznek. De nem látnak ezek mögé. Nem látják a valóságot. Mindenkit elragadott ez a nagy bandamánia, nem mehetünk utcára őrök nélkül, nem lehetek a családommal, nincsenek kötetlen napjaim, és nem vagyok szabad. Mintha egy póráz lenne rajtam. Mikor a pályára kerültünk még elvoltunk engedve, lehettek kéréseink, és beleszólhattunk a saját életünkbe, ma már ezt sem engedik. Mindennek úgy kell lennie ahogy mondják, mert ha nem a sajtó ránk száll. Megint. Nagyon utálom, hogy nem csinálhatom azt amit én akarok, olyan jó lenne elmenni a haverokkal bulizni minden hétvégén, és tudni, hogy bármikor hazamehetek a családomhoz, és ha legalább lenne mellettem valaki, egy lány, akinek minden bajomat elmondhatom, aki megbízik bennem és én is benne, akivel bármikor elmehetek bárhova anélkül, hogy sikítozó lányok ezrei rohannának utánunk. Olyan jó lenne legalább egy napra normális 22 évesnek lenni.

****

A kocsi megáll alattunk, kinyitják az ajtót mi pedig kiszállunk. Egy nagy fekete épület magasodik előttünk, az oldalán nagy betűkkel kivan írva James és show-jának a neve. Szeretünk ide jönni, mindig jó kedvre derít ez a fickó, közvetlen és barátságos, tudja hogy hol a határ. Két őr fog oldalról minket mikor belépünk az épületbe. Paul megy elöl és vezet minket a hátsóajtó felé. Menedzserünk még egyszer egyezteti velünk és a teremben lévő emberekkel a forgatókönyvet, majd felállunk és a folyosón végigsétálva a megfelelő ajtó elé érünk. A mikrofonok elé ülünk és csak a halk levegővételünket lehet hallani, mikor James közli a hallgatókkal, hogy végi van a szünetnek. Mosolygok a mellettem ülő emberre, aki csak egy bólintással fejezi ki üdvözletét.

- Sziasztok fiúk! De régen találkoztunk. - pacsizik mindenkivel, majd meglepő tekintettel néz végig rajtunk.- Járvány van? Kihalóban van a banda? - nevetve teszi fel a kérdéseket, amik nem sok választ várnak. Megköszörülöm a torkomat.

- Az igaz hogy hárman maradtunk, de jobban odatesszük magunkat mint bármikor máskor, nem akarunk csalódást okozni a rajongóknak. - Harry egyetértését kifejezve bólogat és beszédre nyitja a száját, de James belefolytja a szót.

- Igen, törtök a csúcsra, nem szabad feladni, hallom jönnek az újabb dalok. Melyik is a legfrissebb? Spaces? - intézi kérdését Harryhez. Harry válaszként bólogat, de miután rájön, hogy rádiós adásban van megszólal.

- Igen, a spaces. Nagyon a szívünkhöz nőtt ez a szám, igaz a szerzőjéről nem tudunk szinte semmit, de a banda kedvenc dalává vált. És nagyon bánom, hogy csak hárman lehettünk és lehetünk részese ennek a zenének. Remélem, hogy hamar befogja lopni magát a rajongók szívébe. - mosolygott. Igaza van. Nem tudunk sok mindent a szövegről, se az íróról, hisz csak úgy a kezünkbe nyomták, hogy ha tetszik, énekeljük. A mi körünkben sikere volt, remélem a többiek is átérzik majd azokat amiket mi éreztünk a dal éneklése közben.

- Biztos vagyok benne! - együtt érző pillantása végigsiklik rajtunk.
Még feltett pár kérdést a magánéletünkkel kapcsolatba, család, párkapcsolat, majd a mellette ülő hölgy - aki mellesleg elég jól néz ki - az óráját kopogtatja miszerint lejárt az ideje a csevegésnek.

- Akkor most kedves hallgatóink, hallgassák nagy nagy szeretettel az one direction legújabb dalát. -
Közelebb ülünk a mikrofonhoz és az ismerős dallam után elkezdjük a dalt.

"Who's gonna be the first one to start the fight?
 Who's gonna be the first one to fall asleep at night?
 Who's gonna be the last one to drive away?
 Who's gonna be the last one to forget this place?"

Sziasztok! :)

Itt az újabb rész. Hú, ne haragudjatok de ezen a héten nagyon elvoltam havazva, úgyhogy csak most tudtam hozni a részt. Ez elég kis rövidre sikerült de ígérem a következő rész hosszú lesz és eseménydúsabb. :)) Köszönöm a kommentet! :* 

Jó olvasást! Legyetek jók! 

Puszi :*

DoLil xx